Apák napjára: Feljegyzés, egy soha meg nem írt naplóból

Apák napjára közzéteszem, egy soha el nem kezdett és egy soha be nem fejezett könyv részletét. Soha nem tudtam honnan kezdjem és talán soha nem fogom tudni, hogyan fejezzem be…. Talán….
Nem rövid, de talán el tudod majd olvasni.. Talán…

A könyvem

Feljegyzés, egy soha meg nem írt naplóból.
És íme, eljött a nap. Mások szemében szokványos, átlagos nap. Nekem nem az. Felébredtem, de nem úgy, ahogy szerettem volna. Ma magányosan ébredtem, bár az ex-családom minden tagja körülöttem volt, mégis egyedül voltam. Leültem a számítógépem elé és elkezdtem keresni valamit, valamit, ami nekem szól. Egy férfinak, aki most egyedül van. Egy embernek, aki most szenved. Odakint sütött a nap, tele volt minden élettel, és csenddel. A nappali ajtón bámuldoztam kifelé és eszembe jutott az élet, a saját életem. A nappalit belengte a fény és a magány, sokszor voltam magányos, de ma igaz is, e megfogalmazás.

Újra születtem, de magányosan. Nem volt senki, aki tanácsokkal lásson el, vagy, hogy megvigasztaljon, mert fájt ez a magány. S mivel nem volt senki, aki segítsen újra éledni, ezért elmentem mindenkihez, vagyis a netre. Eddig is megtaláltam a megoldásaimat a neten, gondoltam talán most is segítséget találok. Szörnyű érzés, ha arra ébredsz, hogy megbuktál, hogy ráébredsz, mekkora lúzer és puhapöcs vagy. De nincs mit tenni, csak felismerni az önnön valóságomat. Ráébredtem, hogy nem én irányítom az életem, és csak sodródok.

Eleddig, a munkámmal kapcsolatos dolgokon kívül, nem tanultam semmit, magamról meg egyáltalán semmit sem tudtam. Kellet valami, ami segít újra tervezni magam, egy másik életet kezdeni, de már úgy, hogy van valami fogalmam, saját magamról. Mi kell ehhez és vajon megtalálom-e a hozzá szükséges eszközöket? Sokáig ültem a nagy semmiben, épp senkinek érezve magam. Azon gondolkodtam vajon mit rontottam el. De rájöttem, hogy már nem számít, mert változtatni a tegnapon, már csak nyavalygás és önsajnálat lenne. Azon meg már vastagon túl vagyok.

Túl a szerelmen, mely értelmet adott és erőt, hogy ne adjam fel. Mert legyek őszinte magamhoz, sokszor feladtam volna, sokszor jutott eszembe, mennyivel könnyebb lenne, ha egyedül lennék, és nem kéne elvárásoknak megfelelni és tenni a kötelességem, tenni azt, amit egy férfi tesz, ha férfi és apa is. Sokszor kerestem a miérteket, hogy az isten miért teszi ezt velem. Nekiindított az életnek és adott erőt, reményt, célokat, és hagyta, meg is történjen. Aztán elvette mindazt, amit adott, amit segítségével létrehoztam. Pedig megküzdöttem érte, nagyon.

Ott voltam én és a fájdalom, no meg, a hogyan tovább érzése. Bele kezdtem egy új vállalkozásba. Nehezebb és talán itt-ott fájdalmasabb is, mint a hagyományos vállalkozás. Meg akartam tudni, ki vagyok, és vajon, mit akarok, ha akarok egyáltalán bár mit is. Rég óta vonzott a számmisztika, tehát ez volt az első, amit használtam.
Voltak különös adottságaim, amikkel most egy picit többet foglalkozhattam. Miért látok színeket, színhullámokat ritmikusan mozogni, ha behunyt szemmel zenét hallgatok, elmélyedve a zene dinamikájában. Miért látok sorsokat, életeket, történeteket mások szemében, ha van időm hosszasan belenézni valaki szemébe. Miért tudom képileg megjeleníteni, mások gondolatait, ötleteit.

A számmisztika alapján találtam valami kis kapaszkodót, miért is van az, hogy másokat könnyedén tudok eljuttatni az álmaik megvalósításához, miközben én magam egy-helyben állok. A válasz egyszerű. Tanító vagyok. Arra születtem, hogy másokat tanítsak meg arra, amit már tudok, és később tudni fogok. Arra születtem, hogy bátorítsak, és lelkileg segítsek másokat, hogy megtalálják önmaguk és elérhessék céljaik.

Közben az élet zajlik, megy tovább. Két kemény hét telt el az óta, mióta legutóbb meghaltam. Az utam keresem és közben persze elkezdtem a jövőmre is gondolni. Meló kéne, barátok, csavargás, meditálás, motorozás, pfű… szóval van egy csomó dolog, amit csinálni kéne. A magány és a fájdalom még midig nem enged. Kell valami, ami kizökkent, ami kimozdít ebből a patt helyzetből. Ismét a neten találtam magam és könyveket keresgéltem. Nem tudtam mit találok, csak a siker és a vonzás hatalma érdekelt. Sokszor megnéztem a Titok című filmet. Ott találkoztam először Dr. Joe Vitale nevével és ezen keresztül jutottam el egyik sikerkönyvéhez, mely Vonzásfaktor címmel jelent meg.

Talán az idézetnek most legyen vége.
Most elmesélek egy történetet mely nagyon fontos. Nekem az, és neked is az lenne, ha a Te életed történetét mesélnéd el, biztos vagyok benne.

1967-ben kezdődik ez a történet. Egy hétfői napon, December 25-én. Születik egy fiú, akit valószínű senki nem vár. Honnan tudom? Csak sejtem, mert nem sokkal születése után, állami gondozásba került. Nincsenek a Szülőkkel kapcsolatos tapasztalásai. Kétéves korában kerül nevelőszülőkhöz, de ott sem tudja meg milyen az igazi szülő. Hamar megtudja, hogy nincsenek is szülei.

A Karácsonynak sincs igazán jelentősége, a születésnapjával egyetértésben. Van egy Mami, aki igazából neveli, és amit csak tud, megtesz érte. Sajnos hamar elválnak útjaik, és a 12 éves kölyök ott marad magában, a vágyaival, hogy csak valaki igazán szeretné. Mostoha bátyja, 15 éves korában fedezi fel, és elég sok időt töltenek attól fogva együtt. Minden hétvégén diszkóba járnak, és egyszer egy egész hónapra magával vitte nyaralni, a Balatonra.
Később jött az igaz szerelem, egy fél évig fájó, csalódást követően. Már 21 éves, és megtalálta az igazit! Nem egész egy évre rá, össze is házasodtak. Majd jött az első gyermekük. És ott állt, apa gondolatok és tapasztalatok nélkül. Mindennél jobban szerette feleségét, de az apa szerepet meg kellene tanulni valahogy. Gondolta majd jönnek maguktól ezek a dolgok és nem erőlködött többé ezen. Ez idő tájt vesztette el mostoha bátyját.

22 évesen esett át az első igazi karácsonyon és az első szülinapi tortán. És most itt van szerelmük gyümölcse, ez a csöpp kis gyermek. De nincs sok idő gondolkodni, mert menni kell dolgozni, hiszen, már nem csak saját magára kell gondolni. Akkoriban, tanult szakmáját félretéve, elment segédmunkásnak, egy építőipari magánvállalkozóhoz. Hamar kiemelkedett ott is, mert kiderült tanulékonysága és ügyes keze. Mint betanított kőműves folytatta az élet útját, némileg több pénzért. Majd elvégezte a kőműves szakmát. Miközben készült az álom otthon is! Nappal suli, délután házépítés, illetve fordítva. Egyszóval, idő másra már nem jutott.

Soha sem szerette a kötöttségeket, ezért hamarosan magán útját járta a szakmában. Volt egyéni vállalkozó is, és mellette kitanult néhány építőipari szakmát. Közben neje útját is támogatta, biztatta, hogy több van benne, mint azt ő gondolja. Az idő megy. A második gyermekre 10 évet kellett várni. Volt némi probléma egészségügyileg, és a türelmére is nagy szükség volt, de soha nem csalta meg a feleségét, bármi is történt.

Körülötte omlottak össze házasságok, de ő rendíthetetlenül szerette a feleségét, soha nem is gondolt másra. Sokan példa értékűnek látták ezt a szerelmet, ezt a kis családot. Mivel sokszor, sőt éveken át, nem volt sok szabadnapja és este 10-ig meg éjfélekig dolgozott, megjött az első jelzés. Okés, hogy keresi a pénzt, de el kellene menni a gyerekekkel nyaralni, meg telelni, meg kirándulni, szóval jó lenne kicsit több időt tölteni együtt.
Tízen egynéhány év után, újra nyaralás. De akkorra már, ennek a szónak sokkal több értéke volt. Nem csinálni semmit, csak azt, amit Ő szeretne. Megállt és rájött, elég volt a végtelen melóból, de ott a család, tehát ezt a kettőt, össze kell valahogy hangolni. Gyűltek a családi videók és fotók. Szeretett a filmekkel és a képekkel dolgozni.

Jött a következő 7 év, ami a zuhanást hozta neki. Egyre többet hibázott, a munkájában és a magánéletében is. Amíg neje karrierje kezdett felívelni, addig az övé lassan a középszerűségbe csúszott. Fáradt volt, és neki nem volt apukája, sem anyukája. Akiben igazán bízott, attól meg egyre inkább elzárkózott, mert kezdett valami megváltozni, mert nem mert többé sírni és elmondani, hogy már fáj a szíve. Tele van sebekkel és vágyakkal, félelemmel és erőtlenséggel, hogy néha feladná, s néha inkább, jobb lenne meghalni, de egy férfi sziklaszilárd és erős, és nem akarja lerombolni azt, amit felépített.

2008. év vége. Fáradtan, kialvatlanul indulás a melóba. Kocsijába szállt és elindult, de nem érkezett meg a munkahelyére. Egy útkereszteződésben elbambulva hibázott, és ütközött egy másik autóval. Mikor magához tért, fázott és nem tudta mi történt, csak azt látta, hogy az út másik oldalán, ül a kocsiban, egy betonoszlopnak csapódva. Fázott, sírt és nem kapott levegőt sem, a szíve meg ezerrel kalimpált. Nem gondolt másra csak, hogy mit tett. Tönkre vágta a családi kocsit. Azt az autót, melyet ő nevelt, óvott és féltett. Akkor arra nem is gondolt, hogy szerencsére túlélte.

Azt hitte itt a vég, pedig az, csak később jött. Már nem igazán foglalkozott semmivel, csak ment dolgozni, tévézett vagy játszott a pc-n. Abban az évben, alig két hét múlva, lennének 20 éves házasok. Sokat gondolt erre, de nem élhette meg ezt a boldog napot. Egy nap hazatérve barátjával, a teraszukon beszélgettek, majd a neje is csatlakozott. A barátja látta, valami gond van és rákérdezett. Átlagos válaszokat kapott, nem adta fel, majd eljutott az igazi válaszhoz. A nő ezt válaszolta: el akarok válni! Na, ez volt a vég. – Ott, abban a szempillanatban „halt” meg. A szerelem semmivé vált, egyetlen perc alatt, egyetlen mondat által. Megszűnt a múlt, értelmetlen lett a jelen, és semmis a jövő.

Ekkor szembesült az első dologgal: „Te nem vagy jó Apa”. A többi már, számára nem is lényeg. Két hétig tartott, a néha légszomjjal járó sírógörcs és a fájdalom. Önsajnálat és düh, a tehetetlen düh. De igazán szerette, és elengedte, mert nem tehetett mást. A szíve nem engedte a dühét, bosszúvá és tettlegessé válni. Csak a szemét kereste, vágyott a pillantására, mert tudta, többé már nem lesz az övé. S közben hagyta, hogy boldog legyen, hogy menjen, tegye, amit szeretne.

Oda adta a maradék szívét is. Közben sírt, nagyon sokat sírt, s csak nézte a semmit, ami most az övé lett. Szerette a zenét és rendszeresen ordítva énekelte kedvenc számait, akkor ez volt a gyógyszer, nem a pia és nem a visszavágás. Csendesen, lassan elengedte a múltját, de nem a jelenbe tért, csak a semmibe, egy üres, sötét és hangtalan semmibe. Ott ült a nappaliban, és gépezett, vagy a teraszon bámuldozott, egy cigaretta lassan szálló füstjében. Egy nap arra ébredt egyedül, hogy meg kell találnia önmagát és keresgélni kezdett az interneten, ahol eddig is talált megoldásokat a problémákra. Ekkor, egy könyv került a kezébe, s ráeszmélt, mennyire tipikus az esete, és hogy a dolgoknak van jelentése. Megtanulta, a dolgok másik oldalát is figyelembe venni. Szabad lett, akár akarta, akár nem. Most ezzel kell törődni. Véget vetett az önsajnálatnak és feledte a családnak adott erőt, szenvedést, küzdelmet. Csak a szépet tartotta meg.

Megismerkedett a Hálózatépítők nagy családjával, és ez teljesen felpörgette. Egy „kis” munkával elismertté vált, mert önzetlenül segített és tanított. Sokszor kapott köszönetet és elismerést. Ez kellett, végre értékelték, hogy van. Mert tud valamit, és azt mérhetetlen türelmével, másoknak is átadta.
Az internet adta meg neki azt, amire vágyott. A számítógép lett a barátja, a jövője és az internet a tanítója.

Szerette mindkét gyermekét, és nem akart messzire költözni. A „volt meleg otthontól”, mindössze 3 kilométerre költözött. Eleinte a srácok jöttek, de egyszer csak, a nagyobbik gyermek azt akarta, hogy hozzá költözhessen. Nem kérdezett semmit, csak, hogy mikor jön. Azóta is együtt vannak, és a kisebbik fiú is át szokott jönni, így együtt lehetnek mindhárman. Nem kérdezősködik sokat, csak szereti, ha együtt vannak. Azt csinálnak, amit csak akarnak, csak legyen mellettük.

A jelen

Elkezdem boncolni önmagam, és megnézni a tipikus férfi mibenlétét. Kezdem a magányommal. Szeretek egyedül lenni. Azt mondják, ha valaki gyermekkorában egyedül van, akkor a felnőtt korában fél egyedül lenni. Nem voltak szüleim, soha nem is ismertem őket. Nekem mégis a magány ad egy egyensúlyt, csendet és nyugalmat, nem félek, sőt inkább a beilleszkedés esik nehezemre. Csak úgy tudok valakivel megismerkedni, ha van egy kapocs egy másik ember, aki segít. Idegen társaságban, csendben vagyok, kívülálló, nem oda illő, magányos. Pedig szeretem az embereket, szeretek beszélgetni.

Folyt köv……..Fiaimmal

A Fiaimnak, Ádámnak És Norbinak. Apa

3 hozzászólás a(z) Apák napjára: Feljegyzés, egy soha meg nem írt naplóból bejegyzéshez

  • Hűha!!
    Komoly kitárulkozás!! Én még nem mernék ekkora dologba belefogni! Talán majd 80 felett…
    Ha még emlékszek valamire… 🙂

  • Kedves Zoltán ,
    Ismeretségünk első percében , éreztem , hogy Te egy nagyon különleges ember vagy , akkor , amikor még semmit nem tudtam Róllad.
    Utánna jött a személyes találkozásunk nálunk Erdélyben ,Szentkatolnán , amikor már konkrétan ráéreztem ara, hogy mekkora szived van , én Arany Embernek neveztelek , akitől nagyon sokat tanultam .
    Kivánom , hogy minden álmod telyesüljön ….megérdemled .
    Várom a könyvet, meg fogom vásárolni .

  • Igaz, elmúlt Apák napja tegnap, de meggyőződésem és tudom,a legjobb Apa vagy a világon.
    Betti, a Tudatos Szupernagyi

A Facebook-on is megtalálsz!
Rólam
Üdvözöllek, Gyuri Zoltán vagyok. Több mint 7 éve foglalkozom Online Marketing eszközök, rendszerek, használatával, tanulmányozásával és oktatásával. Hálózatépítéssel és Affiliate rendszer építésével.
QRcod
qr kód
Rólam irták
Hozzászólás: 2015-03-21 - 10:23
Kedves Zoli! Nagyon köszönöm a munkádat sokat segítettél vele. Ha ezek az oktató videók nincsenek valószínű nem tudom használni a termékeket. Ami külön tetszik hogy érthetően és részletesen beszélsz mindenről. Meg egyszer köszönöm és legyen szép napod! Baráti üdvözlettel: Turi István
Hozzászólás: 2015-02-18 - 21:27
Köszönöm Zoltán, hogy végre mar nincs görcs a gyomromban, hogy tutenek érzem magam. Kezdek a videóid alapján önmagamra lelni, és használni az oldalt! S ráadásul elvezem! Jó tanár vagy! Ibolya -honeymoney
  Hozzászólás: 2015-02-02 - 15:51
Köszönöm Gyuri Zoli, hogy ismét a támogatásodat élvezhetem, köszönöm hogy a szponzim vagy. Az a segítség, ami tőled jön nekem és itt másoknak is fog, értéket képvisel. Ne add magad “olcsón” mert annak híg a leve. Egy olyan értéket képviselsz, aminek hiánya az igazi veszteség. Amikor kb fél évvel ezelőtt elkezdted a Pure Leverage-t tanulmányozni, anyagokat fordítani, tök egyedül voltál, de tudtam, hogy meg fogod csinálni, mert ez a Tiéd. Én tudom, hogy az első számú ember vagy, hálás és büszke vagyok Rád! Korsós Betti Tudatos Szupernagyi