Tony Robbins 2/2 – Komáromi Miklós fordítása

Amit tettünk azaz, hogy kijelöltünk a fejünkben egy bizonyos eredményt, és elértük, hogy zsigeri szinten érezzük, hogy már meg is valósult Igaz?

Mondj egy példát, hogy az emberek lássák, hogy nem csak kitaláltam ezt az egészet. Amikor még semmim nem volt … Mára akor tudtam, hogy Porschékat és Ferrarikat fogok vezetni, mert mindig ilyen akutókról álmondtam. Az, hogy nekem ilyen autóim leszek, nem volt kérdés a számomra. Megkérdőjelezhetetlenül tudtam!

De hogyan érted el a bizonyosság ilyen magas fokát?  Volt egy gondolat a fejedben? Vagy valami szokást alakítottál ki? Esetleg már-már rögeszmésen ragaszkodtál az álmaidhoz?

Rögeszmésen, megszállotan ragaszkodtam hozzájuk… Amikor egy videotékában dolgoztam – ez volt az utolsó munkahelyem. Minden nap két magazint vittem magammal, az egyik a Vállalkozók Magazinja, amelyben a különböző sikeres üzletekről és vállalkozások sikereiről olvastam, voltak példaképeim az üzleti életben. És egy Autós Magazint is magamnál tartottam. Eladó Porschékat nézegettem.

Az emberek pedig soha nem értettek engem, miért nézegetek ilyen magazinokat. Erre mindig azt feleltem, hogy most nézem ki azokat a Porschékat amiket meg akarok venni. Az emberek pedig egytől-egyig gúnyolódtak velem. A főnököm nyíltan a szemembe mondta: „John, ne tett ezt magaddal, mert óriásit fogsz csalódni. Nagyon kicsi az esélye annak, hogy valaha is ilyen kocsid legyen”. Ez volt az a meggyőződés, amit ő próbált a fejembe tenni. Én viszont azt feleltem, hogy ő az aki nemtudja miről beszél, ugyanis vitathatatlanul tudom,hogy hamarosan egy ilyen kocsival fogok megjelenni a videotéka előtt, és akkor már nem neki fogok dolgozni. És én fogok idde jönni filmeket kölcsönözni. Ez meg is történt… ez volt életem egyik legjobb napja. Leálltam a téka előtt – a 20-as éveim közepén ártam. Akkoriban ritkaság volt egy fiatal srácot ilyen kocsival látni. Ez egy Porsche Turbo 911 volt, gyönyörű. Ez volt akkoriban álmaim kocsija. Éveken keresztül nézegettem a hirdetéseket és végül megvalósítottam az egyik álmom.  Döbbenetes látni, hogy vannak emberek, akiket ismerek és még mindíg ott dolgoznak 7 dolláros órabérért.  Soha nem fogom elfelejteni ezt a napot, az emberek reakciója pedig igen csak érdekes volt, ezt mondták:

„Huu, ez nem semmi! Ez az apád kocsija?” És én csak annyit feleltem erre: „Nem igazán…” Elmosolyodtam és kijöttem a tékából. Ez a legfurcsább dolog… egyszerüen tudtam, hogy meg fog történni a dolog. Valahogy idővel arra kondicionáltam maga, hogy már meg van amit akarok.

T.: Emlékszem, középiskolában nem voltam népszerű gyerek, viszont szenvedélyes és intenzív voltam. Sok osztálytársam gúnyolódott velem. Amikor azz emlékkönyveikbe kérték, hogy írjak, ilyneket írtam mint:

„Egy napon majd tisztelni fogtok, egy nap gazdag és híres leszek, ti pedig teherautót fogtok vezetni. Lesz egy gyönyörű párom, ti pedig engem fogtok bámulni majd a TV-ben, és azt fogjátok kívánni, bárcsak jobban bántatok volna velem” . Ilyeneket írtam az osztálytársaim emlékkönyveibe. Aztán amikor eljött a 10 éves osztálytalálkozó ideje, akkor felovasták ezeket. Felégettem magam mögött minden hidat, mert tudtam, hogy ez meg fog valósulni! Felégettem magam mögött minden hidat, mert tudtam, hogy ez meg fog valósulni!

Mondok egy másik példát… Kutatók azt vizsgálták, hogy az elme milyen mértékben,és hogyan hat a teljesítményre. Vegyük példának a kosárlabdát. Sok profi NBA játékossal beszéltem, és mindegyikül elmondta, hogy az egyik legnagyobb stressz a büntetődobásoknáléri őket.  Ha általában betalálsz, de egyszer valamiért nem, azt az egész tested megérzi és onnantól romolhat a teljesítmény is. Arról beszéltünk, hogy lehetne javítani ezen. Hogyan lehet elérni, hogy az illető jobbá váljon, ha ott vannak a mentális blokkjai? A játékosokat három csoportra szedték, az egyik csoport 6 héten át fizikailag gyakorola a büntetődobásokat. Intenzív, valós fizikai gyakorlás volt, sokat kellett dobniuk. A második csoport egyáltalán nem gyakorolt , azt hiszem ennek következményei is elég nyivánvalóak . A harmadi csoport tagjainak viszont még azt sem engedték, hogy a kosárlabdát megérintsék. A csoport tagjai mindössze csak fejben gyakorolhattak.

A kulcs viszont az volt… És itt jön a képbe a régi mondás kicsit átalakítva: „ Nem a gyakorlat teszi a mester, hanem a tökéletes gyakorlás teszi a mestert” – bármilyen hülyén is hangzik.  Ezek a jétákosok csak fejben gyakoroltak, és mindden dobásnál elképzelték, hogy a labda betalál a gyűrűbe. Ilyen módon kondicionálták, programozták az elmméjket és a testüket. Képzeletben minden dobásukat tökéletesre képzelték. Őket nem zavarta meg a valóság azzal, hogy esetleg nem találnak be.

6 hét elteltével újra megvizsgálták a három csoport dobási arányait. Az elég egyértelmű , hogy az a csoport aki semmit nem csinált, nem is fejlődőtt. De vajon a másik két csoport közül melyik lett a jobb ? Azok akik csak fejben gyakorltak, vagy azok akik fizikailag? Gyanítom, hogy akik „csak” fejben gyakorloltak.

Jol gondolod, mert tényleg ők voltak a jobbak.

Ráéreztél az igazságra, hogy a fizikai gyakorlás önmagában nem elég. Olyan hosszú időn keresztül kondicionáltad magad és olyan sokszor érezted át a bizonyosság érzését, hogy a tested utána már könnyedén megtette a dolgát.

Teljes bizonyosságot szerzel, így mélyen kiaknázhatod a lehetőségeket, ezért hatékonyan cselekszel, melynek hatására komoly eredményeid lesznek és ez táplálja a pozitív meggyőződéseidet önmagaddal kapcsolatban.

Így lesz valakiből világklasszis bármilyen területen. Mint pl. a golfozó Jack Nicklaus, aki minden ütés előtt elképzelte pontosan hova fog érkezni a labda, és csak ez után ütötte el a labdát. Ahelyett, hogy elötötte volna a labdát nagyjából irányban állva és reménykedett volna abban, hogy majd csak betalál.

És vannak emberek akik a rossz ütéseik után mire kezdenek figyelni? A rossz ütésekre, arra amit NEM akarnak.

Mtatok nektek valami érdekességet, egy kis gyakorlatot, álljatok fel legyetek szívesek. Próbáljátok ki ezt egy pillanatra!

Tegyétek szorosan egymás mellé a lábfejeiteket! Most pedig nyújtsátok ki magatok előtt a jobb karotokat és a mutatóujjatokat! Most pedig arra kérlek titeket, hogy fordítságok el a törzseteket óramutató járásával megegyező irányban ameddig kényelmes. Bárki megcsinálhatja ezt a gyakorlatot velünk. Tartsd feszesen és egyenesen a lábfejeidet! Forduljatok, majd gyertek vissza középre. Látom nagyon jók vagytok ebben. Engedjétek le a kezeteket! Most pedig a következő egyszerű dolgot kérem tőletek! Csukjátok be a szemeteket! Képzeljétek el, érezzétek ahogyan újra felemelitek a jobb kezeteket! Fizikailag ne csináljatok smmit, csak az elmétekben játszatok, képzeljétek el, hogy most a korábbinál készer olyan messzire tudtok forduli. Játszátok azt amit gyerekkorotokban, amikor a magasságotokat mértétek, és képzeljétek el, hogy növekedtek. Vágyjatok arra, hogy még tovább forduljatok a testetekkel! Ismételjétek meg ezt újra az elmétekben! Álljatok kiindulópozicióba, álljatok egyenesen és érezzétek, lássátok amint felemelitek a kezeteeket és most képzeljétek el, hogy a korábbinál háromszor messzebbre tudtok forddulni. És még egyszer…  kiindulóhelyzet, emeljétek fel képzeletben a kezeteket, és csináljatok úgy mint a baglyok, hogy majdnem egy teljes fordulatot meg tudtok csinálni. Lássátok magatok előtt a képet, érezzétek át teljes mértékben és élvezzétek a folyamatot, mert ez egy nagyszerű játék. Minden alkalommal élvezni fogjátok. Amikor átérzitek ezt, és jó érzés tölt el benneteket, akkor nyissátok ki a szemeiteket! Nyújtságok ki a kezeiteket, és fordítságok el a törzseteket ahogy eddig is, és lássuk mi fog történni! Most pedig gyertek vissza kiindulóhelyzetbe! Hogy éreztétek, tovább tudtakok fordulni mint korábban?

J.: Sokkal tovább. Én kb 50%-kal.

F.: Én is körülbelül annyival.

T.: Egy átlagos ember 25 %-kal fordul tovább. És most jön a kérdés! Meg volt-e a lehetőséged az első próbálkozásnál is arra, hogy olyan mértékben fordítsd a törzsedet, mint legutóbb?

F.: Igen.

T.: Akkor miért nem fordultál olyan mértékben?

F: Szerintem nem hittem el, hogy lehetséges.

T: Olyan dolgokról is vannak meggyőződéseink, amikről nem is tudjuk, hogy léteznek. Ilyen apróságokról is vannak tudatalatti meggyőződéseink.

F: Első alkalommal amikor azt hittem, hogy ennél tovább már nem megy, még meg is ijedtem, mert úgy éreztem túlfordulok és az már fájni fog.

T.: És a képzeletgyakorlat után milyen mértékű volt a fejlődés?

F: Kb. oda tudtam mutatni.

T: Mi a különbség? A lehetőség ott volt az első alkalommal is, és még cselekedté is, sőt eredményye is lett. Visztont 50 %-kak gyengébb volt a teljesítményed mielőtt megváltoztattad a hiedelmedet, a meggyőződésedet. Hogyan változtathatunk meg egy meggyőződést? Nem a lehetőségen dolgozunk és nem is a fizikai cselekvésen. Amit teszünk az az, hogy előre látjuk az eredményt amit kapni akarunk. Élénken kellett látnunk, már 2-3 alkalom elegendő volt. Az agyatok rögtön tudta mit kell tennie és fizikailag is kivitelezte a vágyott végeredményt. Nem ezt csináltad akkor is, amikor minden nap vizualizáltad az autódat?

Te nem ezt alkalmaztad, amikor a viziódat megvalósítottad? Bármekkora összeg is volt 300 dikkérm 2500 dollár, 1 millió dollár egy nap alatt. Ez a láncszem hiányzik az embereknél, egyszerűen nem értik a folyamatot… igen a fizikai cselekvés hozza az eredményt, de ez nem történik meg addig ameddig a pszichédben ki nem fejleszted a teljes bizonyosság érzését. Nézzétek meg, 50%-kal javítottatok az eeredményeiteken, egy mindössze 3 pereces vizualizációs gyakorlattal. És a vizualizáció csupán egy technika a sok közül.

J.: Kicsit féltem is, hogy esetleg elveszítem az egyensúlyomat, de aztán a vizualizáció hatására még az egyensőúyérzékem is javult, nem akartam pont a kamera előtt orra esni.

T: Nem kell tehát tökéletesen vizualizálnod, elég ha csak csinálod.

Kérdeztétek tőlem, hogy mi az ami megváltoztatja az embereket? Ez pedig a bizonyosság érzése! Azok az emberek akikben nem alakul ki a bizonyosság érzése soha nem lesznek sikeresek, bár akarják a sikert de félnek. Ezt a gátat úgy lehet áttörni, hogy 1.) A sarokba szorítod magad és így muszáj lesz sikert elérned, vagy 2.) rendszeresen kondicionálod az elmédet, hogy olyan gyakran lásd és érezd át a zsigereidben a bizonyosságot, hogy esgyszerűen lendületből megteszed amit kell és a siker jönni fog.

F: Amikor mesélted, hogy  … Amikor a videotékás sztoridat mesélted, nekem is eszembe jutott egy történet. Amikor régebben értékesítőként dolgoztam és hideghívásokat csináltam, sokat vezettem az autómat közben. Ami nagyon sokat segített hogy képes legyek hideghívásokat csinálni, az az volt, hogy a te hanganyagaidat, illetve Jim Rohn előadásait hallgattam. Csak autóztam körbe-körbe, mindenféle cél nélkül és csak hallgattam ezeket a felvételeket, és ezt mind a mai napig megteszem.

T: Igen, tulajdonképpen az évek során ezzel a módszerrel égetted be a tudatalattidba ezeket a gondolatokat.

F: Lényeg, hogy autóztam és közben elképzeltem, hogy én is hasonló szemináriumokat fogok tartani és tanítom az embereket. 3 héttel ezelőtt egy szimináriumot tartottam San Diegoban, ahol a hitről a meggyőződésekről és a vizualizáció erejéről beszéltem. Elmondtam a résztvevőknek, hogy – bár leheet, hogy nehezen hiszik el – de énn korábban erről a pillanatról álmodtam, ezt vizualizáltam újra és újra. Úgyhogy ez tényleg működik!

T: Mesélhetek én is valamit…   Andre Agassi 1993-ban ha jól emlékszem az első helyről visszacsúszott a 32. helyre a világranglistán. Teljesen maga alatt volt, az édesapja volt a menedzsere korábban, már fontolgatta, hogy abbahagyja a teniszt, dühromai voltak, illetve egy komoly csulósérülése, amit műteni kellett mert nem tudta meglendíteni az ütőt. Össze akarták hozni velem, de ő teljesen elzárkózott, azt mondta, hogy semmi szüksége motivációra. Elmagyaráztam neki, hogy ez nem motiváció… hanem egy olyan stratégia amivel változást okozunk az elmében. Eljött hát hozzám és arrogáns nekem szegezte: „Akkor most varázsolj”  Amit el kaartam érni vele az az, hogy a „zónában” legyen, tehát emlékezzen vissza arra az időre amikor tökéletesen meg tudta lendíteni az ütőt. Vizualizálja azt amikor tökéletesen bele tudott ütni a labdába. Újra és újra átfutottunk ezeken az emlékeken. Végül ezáltal helyzetbe hozta magát és szint életre kelt. Látta magát ahogy üt, érezte, és a bizonyosság is felébredt benne, ahogy képzeletben újra és újra a tökéletes ütést ismételte.  Ám közben kiderült, hogy nem igazán az ütésekre gondol, nem arra gondol hogyan lendítheti meg az ütőt, csupán a végeredményt látta önmaga előtt. A közös munkánk annyiból állt, hogy újra és újra segítettem neki, hogy átérezze ezt az érzést. A következő héten első helyezést ért el, a második héten második lett, 6 hónapon belül pedig újra a legjobb volt a világon. Sokszor hívatkozik a közös munkánkra. Az egész az elme kondicionálásáról, programozásáról szólt.

Hozzád hasonlóan én is hanganyagokkal kondicionáltam az elmémet. Amikor 17 éves voltam, Lis Angeles belvárosában volt egy Knight Education nevű hely, és az összes spórolt pénzemet önfejlesztő anyagokra költöttem. Megvettem ezeket a kazettákat és újra és újra meghallgattam őket, éveken keresztül. Nem volt sok pénzem akkoriban, de jól tudtam, hogy az elmémet kondicionálnom kell ha sikeres akarok lenni. Volt egy mentorom, akinek a felvételeit rendszeresen hallgattam és ő volt az aki elindított az úton, akinek a felvételeivel újraprogramoztam az elmémet. Néhány éve elhunyt a mentorom, felhívtam a családját, a lánya vette fel a telefont és elmesélte nekem, hogy mennyire megérintette a mentoromat az  akivé váltam, felébredt bennem a vágy hogy újra beszerezzem ezeket a hanganyagokat. Legnagyobb meglepetésemre a metorom az összes anyagát rám hagyta a végrendeletében. Ezek a hanganyagok tehát újra a birtokomba kerültek.  Annak idején ezek a kazetták alvás közben programozták az elmémet a sikerre, arra, hogy energikussá váljak. Viszont mindenkinek tudnia kell, hogy a siker nem csak úgy magától történik.  Ezeket az elmekondicionáló felvételeket meg kell hallgatnod újra és újra. Napi szinten szokásoddá kell tenni, hogy meghallgasd ezeket a felvételeket. Ha ezt szokásoddá teszed, a legmeészebb álmaidat is el fogod tudni érni. Mindhárman azt az életet éljük amit elképzeltünk magunknak annak idején. Egyrészt mert nem volt más választásunk, másrészt mert folyamatosan programoztuk az elménket. Fel kellett építeni egy olyan meggyőződést, hogy az agyunk átkattanjon, elhiggye ezt a képet, és valóra váltasa a fizikai világban is.

F:  Ezzel megnöveltük a Potenciálunkat, hatékonyabban cselekedtünk, jobb eredményeket kaptunk és egyre többet hoztunk ki magunkból.

T.: Így van! Én ennek a folyamatnak az eredménye az , hogy a gazdag egyre gazdagabbá válik a szegény pedig egyre szegényebbé. Ahelyett, hogy panaszkodnánk erről, változtassuk meg! Olyan ez az egész kör mint egy önbeteljesítő jóslat. Pedig milyen egyszerű ezt megváltoztatni.

F: Az előbb tapasztaltuk, hogy egyetlen kis gyakorlat milyen elképesztő haatással van az eredményekre. Ezek után mégis mire vagyunk képesek?

T: Pontosan, de mit tesz a legtöbb ember? A legtöbb ember ennek az ellenkezőjét teszi. Amikor megvesznek egy ilyen önfejlesztő terméket, vagy programozni akarják az elméjüket, mi az amit látnak a lelki szemeik előtt? Azt, hogy úgysem működik. Tehát ha úgy érzik, nekik nem sikerülhet, akkor a meggyőződésük ingatag, nincs bennük bizonyosság, ezek után mégis mekkor potenciált látnak a dologban? Keveset vagy semennyit. Így hát visszaküldik nektek az önfejlesztő termékeiteket anélkül, hogy elkezdték volna rendszeresen használni. Ennek hatására még gyatrább eredményeket érnek el és folyamatosan csökken az önmagukban való hitük. Ez a folyamat a siker kulcsa, ezzel változik meg minden. Mindenki képes arra, hogy megtegye ezt, Te is láthattad mit tett az előbbi pár perces gyakorlat… ezek után gondolj bele mit tesz érted, ha minden nap gyakorlod. Egy teljesen más életet fogsz tudni élni. Mindannyiunkat a szokásaink határoznak meg. Mindenkinek vannak szokásai, olyan szokások amelyeket nap mint nap megtesz. Hármunkban és mindazokban akik az álmaik életét élik, az a közös, hogy újra és újra láttuk magunk előtt álmaink életét.  Még akkor is amikor nem működtek a dolgok, amikor elvesztettél 100 000 dollárt, amikor régen még alkalmazottként dolgoztam, volt valami amit nem voltunk hajlandóak feladni, bármi is történik. Amikor valaki meg akarja változtatni az életét ragaszkodnia kell egy olyan látomáshoz, amit nem hajlandó feladni. Ennek a támogatására pedig ki kell alakitani olyan napi szokásokat, amelyek fenntartják ezt a lelkiállapotot.

F: Ez az egész főleg akkor jelent problémát, amikor az embereknek azt tanítják, hogyan kereshetnek több pénzt, mert körbe vagyunk véve hülyeségekkel átverésekkel, sok sok szeméttel.  Az emberek éppen azért máris szkeptikusan állanak hozzá mindenhez és azt mondják:  „Ha azt akarják nekem bemesélni, hogy ez a dolog működik, előbb bizonyítsák be, aztán majd elhiszem, hogy nálam is működhet”.  Akkor tehát felkínálnak nekik valami olyan módszert, amivel több pénzt kereshetnek, ők azonnal rávágják: „A nullán vagyok, de ahhoz, hogy higgyek ebben a módszerben, előbb bizonyítságok be hogy nálam is működni fog.”

T: Sajnos én is így látom a helyzetet. Ha valaki odajön hozzám… – és az én területemen még inkább jellemzőbb – … ugyanis a legtöbb ember szerint én egy motivátor vagyok. Én viszont gyűlölöm ha így neveznek, soha senkit nem motiválok. Igen, más kérdés, hogy hiszek az energikusságban és a szenvedélyben, amikor 10 000 embernek tartok szemináriumot. Én viszont a csúcsteljesítményt létrehozó lelkiállapotban hiszek. Ezt a lelkiállapotot látod egy élsportolónál, vagy egy koncerten is. A probléma az, hogy az emberek nem akarnak csalódni, ezért inkább leeresztik az elvárásaikat. Sok ember mondja saját magáról, hogy szkeptikus, vagy pesszimista, szerintem pedig egyszerűen csak gyávák és puhányak. Ahhoz nem kell megerőltetned magad, hogy szkeptikus legyél. A kritizáláshoz megint csak  nem kell túl sok plusz. Az internet korában pedig névtelenül is lehetsz kritikus és mocskolódhatsz, mindenféle következmény nélkül. Ahhoz viszont, hogy sziklaszilárd hitet építs fel magadban, ahhoz bátorság, lelkierő, elszántság és kitartás szükséges. Ha viszont azt akarod, hogy valami működjön neked is anélkül, hogy beletennéd ahited építésébe az erőfeszítést … jobb ha bele sem vágsz… Amikor tehát az emberek ilyeneket mondogatnak, mint „Szkeptikus vagyok, előbb mutass bizonyítékot”! – ez a legnagyob hazugság, valójában nem is te beszélsz hanem a saját félelmed. Annyira félsz a bukástól, hogy minden reményt feladsz már az elején, mert félsz attól, hogy csalódni fogsz. Mégis, mi mennyi csalódást és bukást éltünk át az üzletinkben és az életünkben? A különbség az, hogy vannak emberek akik hagyjk, hogy a csalódások, a kudarcok összetörjék őket, míg mások ebből építkeznek és egyre jobbá válnak. Neked kell választanod! Ki akarsz találni mindenféle történetet arról, hogy neked miért nem működik a dolog, vagy pedig tudod, hogy bár jelen pillanatban nem működik, mégis addig nem nyugszol míg sikeres nem leszel benne. Lehet, hogy nem az első, a második vagy a harmadik alkalommal történik meg az áttörés, de azok az emberek akik kitartóak, idővel megtalálják az utat. Ami közös bennük, – akik hatalmas sikereket értek el, akik hasonlóak hozzánk – hogy senki nem örökölte a meglévő vagyonát, hanem megtaláltuk a módját hogyan kell csinálni. És ez a fejlődésünk mind a mai napig tart, és haladunk előre rendületlenül… Szokták mondani, hogy a világ népességének 1 %-ának kezében összpontosul a világ vagyonának 99 %-a. Ez pedig azért van, mert a népesség mindössze 1 %-a veszi a fáradságot és az időt, hogy kondicionálja, programozza az elméjét és erre napi szokásokat alakít ki. A többi ember pedig folyamatosan gyártja a történeteket a kifogásokat és a körülményeket hibáztatják. Két lehetőség áll előtted: 1.) Vagy előllsz a kifogásokkal, 2.) Vagy kézzel fogható eredményeket produkálsz.

F: Sokan úgy gondolják, hogy az előbb említett 1 %-nak olyan jogai vannak, amikre ők nem jogosultak.

T: Ez csak az ő fejükben keringő történet. Amelyet bármikor megváltoztathatnak, ha kondicionálni kezdik a saját elméjüket. Mi is bizonyítékok vagyunk erre.  Ezért alkottam meg a „Get the Edge of Personal Power” cimű programot, mert a kezdetek kezdetén megértettem, hogy a sikerhez új szokásokat kell kialakítani, úgyhogy ez a program 30 napos. Aztán az emberek jöttek hozzám, hogy a 30 nap túl sok … én erre legszívesebben felpofoztam volna őket,. Nincs 30 napod arra, hogy megváltoztasd az életed? De túl nagy volt a nyomás, úgyhogy azt mondtam: legyen csak 7 nap. Lépésről-lépésre haladunk és a 7 nap után már beindul némi lendület és onnantól haladnak tovább.  Az emberek élete egyetlen pillanat alatt változik meg. Téves azt gondolni, hoy a változáshoz  10 év kell. 10 év ahhoz kellett, hogy totálisan eleged legyen az életedből, aztán eljön a pillanat amikor döntést hozol. Eleged lesz, nem viselsz el többet, seggberúgod saját magadat és elindulsz a siker útján. Amikor azt mondod, hogy „elég volt”,”nem bírom tovább”, kilépek a jelenlegi életemből”, vagy amikor azt mondod: „Kezdjük el”, „Szeretlek” – egyetlen pillanat alatt képes fordulatot venni az ember élete. Erre a pontra pedig az emberek többsége néhány nap alatt már el tud jutni. Nem kell várniuk arra, hogy mindenben profik legyenek, csak kezdjék el ott ahol vannak, és tégyék meg a következő lépést. És persze a folyamat alatt hozzák megukat olyan lelkiállapotba, amiben az előrehaladás virágozhat.

F: Hát akkor ez az … Azt hiszem meg van a megoldás amire vártunk…

T.: És még valami … mindhárman és az összes hozzánk hasonló ember, jól teljesítünk. Az emberek látják a szemeidben Frank azt a tüzet, a lelkesedést amit annak idején a 2500 dollár okozott.  Illetve Te, John … aki ne voltál hajlandó lefaragni a vágyaidból, nem érdekelt ki mit mondott, Te tudtad mit akarsz és nem adtad felaz álmod. Tudtad, hogy azt az auutót fogod vezetni amit kinéztél magadnak.  Minden emberi lényben ott van az a valami, ami mődödöképssé teszi a dolgokat, bármelyikünk számára. A mai nap nem egyezik meg a tegnapi nappal, a holnapi pedig teljesen különbözni fog. Ez a beszélgetés pedig egy érzelmi kampó lehet sok embernél. Remélem ugyanis, hogy sok embert felbosszantottam ezzel a videoval, vagy emlékeztettem őket a képességeikre, és végre belátják, hogy nem létezik szerencse. Ha elég erős a „MIÉRT”-em és van egy stratégiám amivel napi szinten kondicionálni tudom az elmét, és mindig csak a következő lépést tesze meg, és folyamatosan tanulok, gyakorlok, akkor idővel eljutok pontosan oda, ahová tartottam. Ez a beszélgetés lefedte ezt a témát, és hatalmas érték lesz a későbbiekben nem csak nekünk, de bárki számára aki megnézi. Az pedig, hogy az emberek mennyit fogadnak meg belőle, már nem a mi dolgunk, mi megtettük amagunkét, remlem ők is nekikezdenek.

J: Nagyszerű, köszönjük szépen, hogy itt lehettünk!

T: Várlak titeket legközelebb is.